I. Bevezetés

A légutak heveny és idült gyulladásai a civilizált világban a legelterjedtebb betegségek. A nagyvárosi környezet kedvez a fertőzések kialakulásának. A zsúfolt tömegközlekedési eszközökön, a nagy tömegeket mozgató rendezvényeken óriási mennyiségben kerülnek a légtérbe kórokozók, amelyeket belélegezve - a még egészséges - emberek továbbviszik a fertőzést. Az iskolák, óvodák ugyancsak fertőzési gócok, mivel a csökkent ellenálló képességű gyermekeknél gyorsan terjed a fertőzés. Az időskorúaknál szintén a csökkent ellenálló képesség vezet ismétlődő, tömeges fertőzéshez.

II. A légzőszervek felépítése

A légzés a szervezet számára életfontosságú oxigén utánpótlását, illetve a szervek működése során felszabaduló szén-dioxid kiürítését biztosítja. A "légzés" és a "lélek" nemcsak hangzásában, de értelmében is rokon fogalmak. A légzés megszűnte maga a halál: "Kiszáll belőle a lélek".

A belélegzett levegő nagy mennyiségű szennyező anyagot és kórokozót tartalmaz. A száraz levegő is károsíthatja a finom légutakat. A légzés zavara súlyos következményekkel járhat. A légzőszervek működésének zavartalan­ságát bonyolult védekező rendszer biztosítja.

A felső légutakban az orrnyálkahártyával és a garattal kezdődik a belélegzett levegő szűrése, párásítása és tisztítása. A belélegzett levegő útja a légcsőben folytatódik, amely kettéoszlik jobb és bal főhörgőre.

A tüdő kettős szerv, amely a csontos mellkasban helyezkedik el, csúcsa mint egy 2,5 cm-re nyúlik a kulcscsont fölé. Egy légvétel alkalmával mintegy fél liter levegőt lélegzünk be. Egy perc alatt 6-8 liter kerül be és ki a tüdőből. Nehéz fizikai munka esetén ez a mennyiség akár tízszeresére is megnőhet.

A gázcsere a szőlőfürtre emlékeztető léghólyagokban zajlik. A gömb alakú léghólyagocskák összességében mintegy 200 négyzetméter felszínt alkotnak. A léghólyagocskák igen érzékenyek, sérülékenyek, megóvásuk érdekében működik a szervezet bonyolult öntisztító mechanizmusa.

III. A tüdő védekező rendszere

1. Mechanikus védekezés

Amennyiben a belélegzett levegő nagyobb mennyiségben tartalmaz porszemcséket, vagy mérgező, ingerlő anyagokat, a szervezet köhögéssel, fokozott váladékképződéssel akadályozza meg, hogy ezek a károsító anyagok a tüdőbe kerüljenek. Természetesen ez a védekezés nem 100 %-os hatású.

A hörgők belső felületét szabad szemmel nem látható úgynevezett csilló-szőrök fedik. Ezek ütemes, a száj irányába tartó mozgása a szennyező ré­szecskéket, kórokozókat kifelé sodorja, gátolja, hogy a léghólyagokat elérjék. A légzés során a hörgőkben létrejövő örvényáramok szintén hozzájárulnak a védelemhez, mivel elősegítik a részecskék kicsapódását a hörgők falán.

2. Sejtes védekezés

A kórokozók elleni legfőbb védelmet a fehérvérsejtek és a nyiroksejtek képviselik. A speciális fehérvérsejtek elnyelik, bekebelezik a baktériumokat vagy egyéb kórokozókat és bizonyos fehérjék jelenlétében véglegesen el is pusztítják azokat.

Ép viszonyok mellett a szervezet ellenállásának köszönhetően a belélegzett kórokozók kiszűrésre kerülnek és elpusztulnak a hörgőkben. Ha a szervezet ellenálló képessége károsodik vagy hibásan működik, kialakul a fertőzéses megbetegedés.

Létezik veleszületett immunhiányos állapot - ez szerencsére ritka megbetegedés - illetve szerzett immunhiány. AIDS-ben a HIV vírus megbénítja a szervezet immunrendszerét, ezért a leggyakoribb szövődmény a légzőrendszer fertőzése. Immunhiányos betegeknél az egészséges ember számára ártalmatlan baktériumok is kórokozóvá válnak.

Vannak olyan betegségek és állapotok, amelyek csökkentik a szervezet ellenálló képességét. Ez jellemző nem kezelt cukorbetegség esetén, leromlott általános állapotban - akár egy túlzott fogyókúra miatt - de maga a gyakran visszatérő fertőzés is tovább rontja a helyzetet. Bizonyos gyógyszerek - főleg a szteroidok - szintén gyengítik a védekező rendszert.

Gyermekkorban a természetes védekező rendszer még nincs teljesen kialakulva, éretlen, ezért ők hajlamosabbak a fertőzésekre.

IV. Légzőszervi gyulladások - fertőzéses kórképek

1. Torokgyulladás, mandulagyulladás

A belélegzett levegővel a kórokozók először a torokba, garatűrbe kerülnek. Megfelelő védekezőképesség hiányában itt egy gyulladásos folyamat indul meg, amely ráterjed a mandulákra.

A torokgyulladás tünetei a fájdalom, a láz és a heves ingerköhögés. A nyelés fájdalmas, a beteg úgy érzi, mintha valami felsértette volna a torkát ("Mintha pengét nyeltem volna"). A tünetekhez gyakran társul a mandulák gyulladása, amely olyan mértékű is lehet, hogy az légzési akadályt jelent.

 Régebben a mandulák eltávolítása általánosan alkalmazott beavatkozás volt. Manapság inkább azon a véleményen vannak a gyermekorvosok és a fül-orr-gégészek, hogy a torokmandulákat mindenképpen érdemes legalább 6-8 éves korig megtartani - még abban az esetben is, ha viszonylag gyakran begyulladnak. Az immunrendszer normális fejlődéséhez a torokmandulákra szükség van. A mandulaműtét javallatát elsősorban a gyakran visszatérő gyulladások, tályogok képezik.

 Az ismétlődő gyulladások veszélye az, hogy a mandulákban megtelepedett kórokozók a szervezet más részeit, szerveit is megtámadhatják. Ezek a baktériumok okozhatnak többek között ízületi, szívizom-, szívbelhártya-, vese gyulladást stb.

A mandula ilyen esetben tulajdonképpen egy gennyes gócként szerepel, és mindenképpen el kell távolítani.

2. Nátha (orrnyálkahártya-gyulladás)

A torokgyulladást gyakran kíséri az orrnyálkahártya gyulladása, orvosi nevén rhinitis. Közismert tünetei a tüsszentés, az orr duzzanata, a váladékürülés. A nyálkahártya duzzanata miatt a beteg az orrán keresztül nem kap levegőt, ezért szájon át lélegzik. Emiatt a torok kiszárad, és a nyelés nehézzé válik. Az orrváladék hátracsúszhat a garatba, ez okozza a harákolást.

A gyulladás és duzzanat kellemetlen következménye, hogy az arckoponyában elhelyezkedő melléküregek - orrmelléküreg, homloküreg - kivezető nyílásai elzáródnak, és kialakul a melléküreg gyulladás. Ez heves fájdalommal, lázzal járhat. Vannak akik különösen hajlamosak a melléküreg gyulladásra. Ebben az anatómiai tényezők mellett az egyénre jellemző immunológiai viszonyok komoly szerepet játszanak. A melléküreg gyulladás mindig komolyan veendő, mivel további szövődmények - pl. agyhártyagyulladás - forrása lehet.

A szénanátha nem ebbe a kategóriába tartozik, mivel az allergiás eredetű betegség. Arra érzékeny egyéneknél bizonyos anyagok - legtöbbször valamilyen virágpor vagy fűpollen - heves reakciókat váltanak ki. A tünetek ismertek: bőséges orrfolyás, tüsszentés, gyakran kötőhártya-gyulladás, könnyezés. A szénanátha tehát allergiás gyulladás, de felülfertőződhet baktériumokkal és átmehet a fent ismertetett fertőzéses gyulladásba.

3. Hörghurut

A hörghurutnak heveny és idült formáját különítjük el. A heveny hörghurut mintegy 24-48 órával követheti a felső-légúti fertőzést, torokgyulladást. A nem kellően működő védekező rendszer következtében a kórokozók lejutnak a kis hörgőkig. Itt megindul a baktériumok szaporodása, majd ennek következtében a gyulladásos reakció.

A heveny hörghurut tünetei: rossz közérzet, láz, köhögés és köpetürítés. A köpet a fertőző baktériumtól függően zöldes vagy sárgás színű. Ha a vála­dék pang a hörgőkben, nehezen ürül ki, ez elősegíti a baktériumok szaporodását.

Idült hörghurut alatt azt értjük, ha a köhögés és köpetürítés egy évben legalább három hónapig tart, és ez legalább két egymást követő évben fennáll. Természetesen egyéb tüdőbetegséget a diagnózis felállításánál ki kell zárni.

Az idült hörghurut elsősorban a dohányosok betegsége. Kialakulásának kockázata függ a dohányzás időtartamától és a napi elszívott cigaretták mennyiségétől.

A dohányfüstön kívül egyéb légköri szennyező anyagok - munkahelyen, közlekedésben - is kiválthatják az idült hörghurutot. A heveny bakteriális fertőzések is elősegítik az elváltozások kialakulását, a betegség rosszabbodásához vezetnek.

A tüdő károsodása egy idő után visszafordíthatatlan. A gázcserében kulcs-szerepet játszó léghólyagocskák mind nagyobb számban pusztulnak. A beteg először csak fizikai terhelés esetén - pl. sietéskor, lépcsőn járva - később már nyugalomban is légszomjjal küzd, fullad. A vérben csökken az oxigéntartalom, a szén-dioxidé pedig megnő.

A tüdőkárosodás a tüdőtágulásban is megnyilvánul. Az idült hörghurut súlyos esetben halálos kimenetelű légzési elégtelenséghez vezethet, amely legtöbbször légúti fertőzés során alakul ki.

4.   Hörgőtágulat

A hörgőtágulat, mint neve is mutatja, a hörgőágak kóros kitágulását jelenti. Kialakulhat egy vagy akár több tüdőlebenyben.

Alakja szerint megkülönböztetünk zsák- vagy cilinder formájú tágulatot. A betegek egy részénél a tágulatok veleszületettek és a tünetek már korán jelentkeznek. Másoknál az elváltozások az ismétlődő, súlyos légúti fertőzések következtében alakulnak ki.

Tünetei: ismétlődő lázas állapotok, légúti fertőzések, amelyek többnyire már a gyermekkorban kezdődnek. Jellemző a nagy mennyiségű gennyes köpet, amely bizonyos testhelyzetekben ürül ki könnyen. A váladék olyan sok lehet - akár napi fél liter - hogy ez a normális társadalmi érintkezést is hátrányosan érinti.

5.   Tüdőgyulladás

A tüdőgyulladást baktériumok, vírusok vagy az ezeknél nagyobb méretű kórokozók, az úgynevezett mycoplasmák okozzák. Hajlamosító tényezők: a szervezet immunműködésének zavara, szokatlan hőmérséklet változás, hirtelen lehűlés. Súlyos tüdőgyulladás keletkezhet félrenyelés következtében, elsősorban alkoholos állapotban. Nem ritka műtéti altatás, illetve gépi lélegeztetés után. Gennyes fogból is eredhet a fertőzés.

Tüdőgyulladásban a kórokozó baktériumok elérik a léghólyagok szintjét és elszaporodnak. A betegséget rossz közérzet, magas láz, étvágytalanság kíséri. Különösen idősebb korban, rossz tápláltsági állapotban vagy szívbetegségek fennállása esetén végzetes kimenetelű lehet.

V. A légúti fertőzések leküzdése

Az orvostudományban a legfontosabb irányelv, hogy a betegségeket - lehetőség szerint - nem gyógykezelni, hanem elsősorban megelőzni kell. Ez az elv vonatkozik a légúti fertőzésekre is.

1. Passzív védekezés

Közismert, de nem elég következetesen alkalmazott módszerek tartoznak ide:

a.) Megfelelő, réteges öltözködés - alkalmazkodik a változó hőmérséklethez.

b.) Fertőző betegeket lehetőleg ne látogassunk. Ez vonatkozik különösen gyermekekre és időskorúakra.

c.) Fertőzéses időszakban kerüljük a tömeget (mozi, színház, zsúfolt járművek, stb.)

2. Aktív védekezés (védőoltások)

Jenner angol orvosnak sikerült a XVIII. században olyan oltóanyagot előállítani, amely megfelelő védettséget biztosított a himlővel szemben. A sikereken felbuzdulva más fertőző betegségek ellen is készítettek vakcinát, pl.: diftéria, tetanusz, veszettség. A védőoltásokkal elérhető védettség azonban sohasem 100 %-os, bár a betegség kockázata lényegesen csökken.

Mivel a légutak fertőzéseit egyszerre többféle kórokozó okozza, így ezek ellen specifikus védőoltásokkal nem tudunk hatékonyan védekezni. Az újabb kutatások célja az, hogy erősítsék a szervezet saját védekező rendszerét a légúti betegségek kórokozóival szemben.

3. A természetes védekező rendszer erősítése

Az immunológiai kutatások legújabb eredményei megalapozták olyan - szájon át kapszula formában alkalmazható - készítmény kifejlesztését, amely baktériumok speciálisan elkészített kivonatát tartalmazza.

Ennek kúraszerű alkalmazásával erősíthetjük a test saját védekező rend-szerét, így a légúti fertőzések kialakulásának esélye csökken. Ha mégis megbetegszünk, a betegség enyhébb lefolyású lesz, rövidebb ideig tart és kevesebb gyógyszerrel meggyógyítható.

A preventív (megelőző) kúrákat célszerűen az őszi és tavaszi hónapokban kell folytatni, illetve évenként ismételni.Kerülni kell minden olyan hatást, amely az immunrendszert gyengíti (rendszertelen életmód, stressz, stb.). Ügyelni kell a megfelelő táplálkozásra, a vitaminszükséglet fedezésére. Jó hatású a szabadban végzett rendszeres mozgás, a sport.

VI. Kinek javasoljuk?

A légúti fertőzéseket - bár általában nem tartoznak az életet közvetlenül veszélyeztető kórképek közé - komolyan kell venni. Egyetlen fertőzéses megbetegedés gyógyítása általában nem okoz gondot, de ha ezek gyakran ismétlődnek, vagy idült betegség alakul ki, a kezelés nehezebb és költségesebb.

Különösen fontos a légúti fertőzések megelőzése:

  • gyermekeknél, különösen a közösségbe kerülés időszakában
  • idős, legyengült betegeknél
  • fertőzésnek fokozottan kitett egyéneknél, pl.: pedagógusok, tömegközlekedési járművön dolgozók, egészségügyi dolgozók, stb. idült légúti betegségben szenvedők (idült hörghurutos, asztmás beteg, stb.)
  • krónikus betegek, akiknél a légúti fertőzés állapotromlást idézhet elő (szívbetegek, cukorbetegek, daganatos betegségben szenvedők)

A légzőszervek állapota alapvetően meghatározza egészségünket és munkaképességünket. E létfontosságú szervrendszer zavartalan működéséhez járulunk hozzá, ha minden lehetséges eszközzel igyekszünk megelőzni a légúti fertőzéseket.