Általában a szédülésről

A szédüléses panaszoknak több oka lehetséges. Vérnyomás- és vércukor-ingadozás, vérszegénység, bizonyos hétköznapi vírusos betegségek, túlzott kifáradás és még sok egyéb ok mellett az egyensúlyrendszer betegségei is okozhatnak szédüléses panaszokat. Az egyensúlyrendszer végkészüléke, érzékelő szerve a fülünkben legbelül, a belső fülben helyezkedik el.

 A belső fül érzékelő sejtjei mozgásunkról, testhelyzetünkről közvetítenek információkat az egyensúlyideg útján a központi idegrendszerünk, közelebbről a nyúltagyunk felé. A nyúltagyi egyensúlyi központok koordinálják helyzetérzésünk alapján az izomzatunk feszülését, ezen keresztül testtartásunkat. Ez a bonyolult rendszer teszi lehetővé, hogy egyenesen tudjunk állni, járni. Az egyensúlyrendszer összefüggésben van a szemgolyónkat mozgató izmokkal, így fejfordítás közben is szemmel tudjuk tartani környezetünk tárgyait. Az egyensúlyrendszer és a szemmozgató izomzat kapcsolata okozza az egyensúlyrendszer betegségeiben látható ún. szemtekerezgést (nystagmus), melynek kiemelt jelentősége van az egyensúlyrendszer betegségeinek kórismézésében.

Amikor a beteg szédülés miatt felkeresi orvosát, az első feladat annak tisztázása, hogy vajon egyensúlyrendszeri vagy valamely más betegség okozza-e panaszait. Amennyiben a beteg panaszainak elemzése és vizsgálata arra utal, hogy egyensúlyrendszeri betegsége van, akkor azt kell eldöntenünk speciális, provokációs vizsgálatokkal, hogy az egyensúlyrendszeri betegséget a belső fülben lévő végkészülék vagy pedig az idegrendszeri egyensúlyi központok és idegpályák betegsége okozza. Ha a belső fülben lévő egyensúlyszerv, azaz a végkészülék betegsége okozza a panaszokat, akkor a szédülés mellett a beteg gyakran panaszol hallásromlást, fülzúgást. Központi idegrendszeri zavarok esetén gyakran kíséri a szédülést fejfájás, arc- és végtagzsibbadás, esetleg eszméletvesztéses panasz.

A szédüléses panaszok kivizsgálásakor a beteg előbb vagy utóbb egyensúlyrendszeri vizsgálatra, ún. oto-neurológiai vizsgálatra kerül (az összetett latin szóban az "oto" a fül, a "neurológia" az idegrendszer tudományát jelenti, jelezve, hogy az egyensúlyrendszer betegségei fül- és idegrendszeri eredetűek egyaránt lehetnek). A vizsgálat során megvizsgálják a beteg fülét, nem látható-e esetleg a dobhártyáján fülbetegségre utaló jel, például fülfolyás vagy lyuk a dobhártyán.

A hallás vizsgálata a következő lépés, hiszen a belső fülben az egyensúlyszervvel szoros kapcsolatban van a hallásérzékelés szerve, a csiga is.

Az orvos ezután megvizsgálja, milyen a beteg állása, járása csukott szemmel, hiszen erről következtetni lehet az egyensúlyrendszer állapotára.

A vizsgálat fontos része a szemmozgások vizsgálata. Ilyenkor azt vizsgálják, van-e a betegnek szemtekerezgése. A szemtekerezgés akaratunktól független ritmusos szemmozgás, melyet az egyensúlyrendszer betegsége is okozhat. Egyes szembetegségeknek is lehet tünete a nystagmus, sőt néha veleszületetten is előfordulhat, anélkül, hogy bármilyen betegség lenne a hátterében.

A szemmozgások vizsgálata után, ha a beteg állapota engedi, ún. provokációs vizsgálatokat végez az orvos. Megvizsgálja például, hogy fej helyzet- és testhelyzet változásra kialakul-e nystagmus. A provokációs vizsgálatok közül a leghasznosabb, bár a beteg számára kissé kellemetlen, a hő ingerléses vizsgálat.

A vizsgálatkor felmelegítik vagy lehűtik a hallójáraton keresztül a félkörös ívjáratokat, és ennek következtében az ívjáratokban lévő folyadék mozgásba jön (mint amikor a hideg és a meleg víz összekeveredik a kádban).

A folyadék áramlása izgalomba hozza a félkörös ívjáratok érzékelő sejtjeit, ez az izgalom áttevődik a szem mozgató izmokra, és nystagmus jön létre.

Az orvos a szemmozgásokból következtet a belső fül működésére. A beteg a belső fül izgalmi állapota alatt szédülést érez, mely szédülésérzés pár percig tart, erőssége az egyensúlyrendszer betegségétől függően különböző lehet.

Érdemes tudni, hogy Magyarországról származott az a két tudós, Hőgyes Endre és Bárány Róbert, akiknek érdeme volt az egyensúlyrendszer élettanának és vizsgálatának kidolgozása. Bárány Róbert Nobel-díjat is kapott ezért.

Az egyensúlyrendszer betegségei járhatnak egyszeri, hosszabb lefolyású szédüléses periódusokkal, illetve lehetnek visszatérő, rövidebb ideig tartó rohamokkal járó betegségek.

Minden betegség oka más és más, az Ön esetében fennálló kórokot orvosa részletesen elmagyarázza Önnek.

Szédüléses betegségeket okozhat például

  • a belső fülben lévő folyadék felszaporodása,
  • apró kristályok kicsapódása a folyadékban,
  • az egyensúlyrendszert érintő vírusos betegségek,
  • vérellátási zavarok
  • és - igen ritkán - az egyensúlyideg jóindulatú daganatai is.

Ezek elkülönítése az egyensúlyrendszerrel foglalkozó orvos.

Mi az, amit Ön, a beteg tehet gyógyulása érdekében?

Azon kívül, hogy pontosan, az orvos által előírt adagban és ideig szedi az orvos által felírt gyógyszereket és megfogadja orvosainak az Ön életmódjára vonatkozó tanácsait, bizonyos egyensúlyrendszerre ható tornagyakorlatok is segíthetnek panaszainak csökkentésében.

I. Gyógyszerek

A szédülés miatt felírt gyógyszerek több csoportba sorolhatók.

  • Tüneti szerek azok, amelyek a szédülést és a hányingert csökkentik, függetlenül annak kiváltó okától. Ezeket általában a szédüléses roham alatt kell szedni, nagyon gyakran végbélkúp vagy injekció formájában kapja a beteg. Ennek oka az, hogy a súlyosabb szédüléses roham gyakran jár hányingerrel, hányással, és ilyenkor a szájon át adott gyógyszer hatástalan.
  • Oki kezelésről beszélünk, ha a szédülés okának megállapítása után célzottan, a diagnózis ismeretében kap a beteg gyógyszereket. Ezek többnyire keringésjavító szerek (régi, nem helyes nevükön: értágítók) vagy az egyensúlyi központok anyagcseréjét megváltoztató gyógyszerek.
  • Kiegészítő gyógyszerek azok, amelyek a szédülést kiváltó esetleges alapbetegség kezelésére szolgálnak. Ilyenek például a nyakcsigolya meszesedésének kezelésére szolgáló izomlazítók és az ún. nem-szteroid gyulladáscsökkentők. Ide sorolhatók azok a szorongásoldó és hangulatjavító szerek, úgynevezett antidepresszánsok is, amelyek a szédüléses betegség következtében kialakuló hangulatzavar és a szorongás enyhítésére szolgálnak. Amikor az orvos ezeket a gyógyszereket felírja, nem azért írja fel, mert a beteg panaszait és tüneteit lelki eredetűnek és nem szervi eredetűnek gondolja, hanem a szervi betegség kezelésének eredményességét kívánja fokozni. A depresszió, a kedélybetegség nem szégyellni való, ugyanúgy betegség, mint például az ízületi gyulladás.

Ezen gyógyszerek többségét hetekig, hónapokig vagy még tovább kell szedni az optimális gyógyhatás eléréséhez. Fontos, hogy amikor orvoshoz megy, vigye magával az addigi leleteit és egy listát a gyógyszereiről: mit szed, melyik hatáserősségű gyógyszerből mennyit, mióta szedi.

Ezzel nemcsak az Önt vizsgáló orvos munkáját könnyíti meg, de önmagának is használ vele, hiszen így az orvos a legmegfelelőbb gyógyszer(eke)t tudja kiválasztani az Ön számára.

II. Életmódra vonatkozó tanácsok

A szédüléses betegségben szenvedő beteg számára alapvető fontosságú az egészséges életmód. Szédüléses rosszullétekkel járó betegsége ugyan néha korlátozza a mozgásban, sportolásban, de otthoni tornával és főként a helyes étkezéssel sokat javíthat állapotán. Bizonyos otthoni óvintézkedésekkel fokozhatja saját komfortérzetét.

  • Nagyon fontos, hogy többször egyen keveset, ne egyszerre sokat.
  • A túlzott jóllakottság csökkenti az agy, így az egyensúlyi központok vérellátását is. Kerülje a puffasztó ételeket, hiszen szédülése miatt amúgy is gyakran lehet hányingere.
  • Semmiképpen se igyon alkoholt, mivel az alkohol még az egészséges emberen is egyensúlyzavart okoz. Szédüléses betegen sokkal kisebb mennyiségű alkohol is kifejezett egyensúlyzavart vált ki.
  • Kerülje a nagyon sós ételeket! Bizonyos betegségekben felszaporodik a belső fülben lévő folyadék, és ez szédüléses rohamot okozhat. A túlzott só-fogyasztás rohamot provokálhat, emellett a vérnyomását is emeli.
  • Kerülje a nagyon zsíros ételeket! A zsírok, a koleszterin vérszintjének emelkedése a kis erek szűkületéhez, érelmeszesedéshez vezet.

Ha az egyensúlyrendszeri magvak nem kapnak elég vért, az a szédülés rosszabbodását idézheti elő. A szédülő beteg számára alapvető fontosságú, hogy otthonában biztonságban érezze magát. Ne szégyellje, ha bottal kell közlekednie vagy kapaszkodókat kell elhelyezni. Vigyázzon, hogy szőnyegeken meg ne csússzon. Különösen a kisméretű szőnyegek veszélyesek. Ha ágya galérián van is, kezdetben lehetőleg ne fent aludjon. Éjjel az agy véráramlása csökken, nyaka elzsibbadhat, "elfekszi", lehet, hogy szédülésre ébred, így a galéria lépcsőjén lejönni még nehezebb lehet. Nehézséget jelenthet kezdetben a tisztálkodás, a hajmosás. Ha szükséges, otthon is kérjen segítséget. A fürdőkád és a zuhanyozó alja csúszik, a szédülő beteg könnyen elcsúszhat. Tegyen a földre csúszásgátló szőnyeget, esetleg a zuhanyozóba tett műanyag széken ülve is tisztálkodhat. Hajmosáskar szédülést provokálhat a fej előre- vagy hátrahajtása, ezért lehetőleg ne fürödjön egyedül, tele kád vízben. Semmiképpen se zárja magára a fürdőszoba ajtaját!

Úgy rendezze be lakását és életvitelét, hogy a szédülés szempontjából biztonságos legyen és napjai kellemesen teljenek. Mindennapjaiban szükséges holmijait helyeztesse olyan helyre, ahol könnyen eléri, nem kell a fejét hátrahajtva magasra nyúlni értük és nem kell székre állnia. Mindezek ugyanis nehézséget jelenthetnek egy szédülő beteg számára.

III. Egyensúlyi rehabilitációs tornagyakorlatok

A szédüléssel foglalkozó orvosok és a "gyakorló" szédülő betegek számára is jól ismert, hogy a legkisebb mozgás is megterhelő lehet, mert kiválthatja a beteg szédülését. Függetlenül attól, hogy mi a szédülést kiváltó betegség, a gyógyszeres kezelés nem mindig elég.

Az egyensúlyrendszer betegségeiben is szükség van a felépülést segítő tornagyakorlatokra. Az alábbi gyakorlatokat módszeresen végezve állapotában jelentős javulás állhat be.

Ne keseredjen el, ha először nem megy a gyakorlat. Szorgalmas gyakorlással és az idő múlásával menni fog. Ha egy gyakorlat heves szédülést vált ki, pihenjen, majd kezdje újra attól a gyakorlattól, amelynél még nem szédült. Lehet, hogy szédülése csak pár hétig tart, lehet, hogy hónapokig, de ne adja fel. A siker Önön is múlik!

A hevesen szédülő beteg csak fekve érzi jól magát, sokszor percek, de néha órák, sőt napok is eltelnek, mire biztonsággal fel tud kelni. Azért, hogy ez az idő minél hamarabb eljöjjön, a tornagyakorlatokat már a fekvés alatt el kell kezdeni.

 A fekvő beteg gyakorlatai

  • Nézzen lassan jobbra, balra, felfelé és lefelé, fejének mozdítása nélkül. Ismételje a gyakorlatot addig, amíg a mozgás már nem vált ki szédülést.
  • Fejét fordítsa óvatosan jobbra, és nézzen minden irányba. Fejét fordítsa vissza, így nézzen újra mindenfelé.
  • Fejét fordítsa balra, és ismételje a gyakorlatot. Addig gyakorolja, amíg már nem érez szédülést. Ha a gyakorlat közben hányingere támadna, pihenjen fél órát mozdulatlanul, majd kezdje újra a gyakorlást.
  • Fejét hajtsa kissé hátra, és nézzen felfelé a mennyezetre, majd lefelé, a lábfeje felé. A gyakorlatot addig ismételje, amíg már nem vált ki szédülést.
  • Nézzen előre mereven egy pontra, próbálja fixálni a tekintetével. Próbáljon minél tovább egy pontra figyelni.
  • Csukja be a szemét, és próbálja meg a fejét jobbra fordítani. Ha a szédülés már elmúlt, fordítsa vissza a fejét középre. Ismételje meg a gyakorlatot balra fordított fejjel is. Ha hányingere támadna, hagyja abba, pihenjen fél órát, majd próbálja ismét.

A fenti gyakorlatokat naponta legalább háromszor ismételje meg, legalább 10 percig, amíg már nem váltanak ki szédülést és hányingert. Amikor a fenti gyakorlatok már szédülés nélkül sikerülnek - ez sokszor két-három napig is eltarthat -, folytassa az alábbiakkal:

  • Nyakának fordítása nélkül forduljon jobbra. Várja meg, míg már nem szédül és akkor forduljon vissza. A szédülés elmúltával nyakának fordítása nélkül forduljon balra. Ha már nem szédül, forduljon vissza. Ismételje a gyakorlatot addig, amíg már nem szédül. Ha hányingere alakulna ki, pihenjen fél órát, majd próbálja újra.
  • Az előző gyakorlatokat végezze el csukott szemmel is (fordulás testtel jobbra, vissza, majd balra, a nyak fordítása nélkül).
  • Támaszkodjon fel mindkét könyökére, majd várja meg, amíg elmúlik a szédülés. Ha már nem szédül, végezze el így, könyökén támaszkodva is az eddigi gyakorlatokat az alábbiak szerint.
  • Nézzen lassan jobbra, balra, felfelé és lefelé, fejének mozdítása nélkül. Ismételje a gyakorlatot addig, amíg a mozgás már nem vált ki szédülést.
  • Fejét fordítsa óvatosan jobbra, és nézzen minden irányba. Fejét fordítsa vissza, így nézzen újra mindenfelé.
  • Fejét fordítsa balra, és ismételje a gyakorlatot. Addig gyakorolja, amíg már nem érez szédülést. Ha a gyakorlat közben hányingere támadna, feküdjön vissza, pihenjen fél órát mozdulatlanul, majd kezdje újra a gyakorlást, könyökére támaszkodva.
  • Fejét hajtsa kissé hátra, és nézzen felfelé a mennyezetre, majd lefelé, a lábfeje felé. A gyakorlatot addig ismételje, amíg már nem vált ki szédülést.
  • Könyökén támaszkodva nézzen előre mereven egy pontra, próbálja fixálni a tekintetével. Próbáljon minél tovább egy pontra figyelni (ilyenkor a szédüléssel együtt járó szemtekerezgése mérséklődik).
  • Könyökén támaszkodva csukja be a szemét, és próbálja meg a fejét jobbra fordítani. Ha a szédülés már elmúlt, fordítsa vissza a fejét középre. Ismételje meg a gyakorlatot balra fordított fejjel is. Ha hányingere támadna, hagyja abba, feküdjön le, pihenjen fél órát, majd próbálja ismét. A fenti gyakorlatokat naponta legalább háromszor ismételje meg, legalább 10 percig, amíg már nem váltanak ki szédülést és hányingert. Amikor a fenti gyakorlatok már szédülés nélkül sikerülnek - ez sokszor két-három napig is eltarthat -, folytassa a következőkkel.
  • Óvatosan üljön fel. Kapaszkodva vagy támaszkodva várja meg, míg nem szédül, majd végezze el az eddig már megtanult gyakorlatokat.
    Nézzen lassan jobbra, balra, felfelé és lefelé fejének mozdítása nélkül. Ismételje a gyakorlatot addig, amíg a mozgás már nem vált ki szédülést.
  • Fejét fordítsa óvatosan jobbra, és nézzen minden irányba. Fejét fordítsa vissza, így nézzen újra mindenfelé.
  • Fejét fordítsa balra, és ismételje a gyakorlatot. Addig gyakorolja, amíg már nem érez szédülést. Ha a gyakorlat közben hányingere támadna, pihenjen fél órát mozdulatlanul (lehetőség szerint ülve, de ha ez túl megerőltető, akkor feküdjön vissza), majd kezdje újra a gyakorlást.
  • Fejét hajtsa kissé hátra, és nézzen felfelé a mennyezetre, majd lefelé, a lábfeje felé. A gyakorlatot addig ismételje, amíg az már nem vált ki szédülést.
  • Nézzen előre mereven egy pontra, próbálja fixálni a tekintetével. Próbáljon minél tovább egy pontra figyelni.
  • Csukja be a szemét, és próbálja meg a fejét jobbra fordítani. Ha a szédülés már elmúlt, fordítsa vissza a fejét középre. Ismételje meg a gyakorlatot balra fordított fejjel is. Ha hányingere támadna, hagyja abba, pihenjen fél órát, majd próbálja ismét.

A fenti gyakorlatokat naponta legalább háromszor ismételje meg, legalább 10 percig, amíg már nem váltanak ki szédülést és hányingert. Amikor a fenti gyakorlatok már szédülés nélkül sikerülnek - ez sokszor két-három napig is eltarthat -, folytassa az alábbiakkal.

  • Nyakának fordítása nélkül (derékból) forduljon jobbra. Várja meg, míg már nem szédül és akkor forduljon vissza. A szédülés elmúltával nyakának fordítása nélkül forduljon balra. Ha már nem szédül, forduljon vissza. Ismételje a gyakorlatot addig, amíg már nem szédül. Ha hányingere alakulna ki, pihenjen fél órát, majd próbálja újra.
  • A fenti gyakorlatokat végezze el csukott szemmel is (fordulás testtel jobbra, vissza, majd balra, a nyak fordítása nélkül). A gyakorlatokat addig végezze, míg már nem szédül vagy el nem fárad. Az ülő helyzetből visszafekvéskor végezze el újra a következő gyakorlatokat. Nézzen lassan jobbra, balra, felfelé és lefelé fejének mozdítása nélkül. Ismételje a gyakorlatot addig, amíg a mozgás már nem vált ki szédülést.
  • Fejét fordítsa óvatosan jobbra, és nézzen minden irányba. Fejét fordítsa vissza, nézzen újra mindenfelé.
  • Fejét fordítsa balra, és ismételje a gyakorlatot. Addig gyakorolja, amíg már nem érez szédülést. Ha a gyakorlat közben hányingere támadna, pihenjen fél órát mozdulatlanul, majd kezdje újra a gyakorlást.
  • Fejét hajtsa kissé hátra, és nézzen felfelé a mennyezetre, majd lefelé, a lábfeje irányába. A gyakorlatot addig ismételje, amíg már nem vált ki szédülést.
  • Nézzen előre mereven egy pontra, próbálja fixálni a tekintetével. Próbáljon minél tovább egy pontra figyelni.

Ha mindezek a gyakorlatok már jól mennek, próbáljon meg felkelni az ágyból és áttérni az ülő beteg gyakorlataira.

Az ülő beteg gyakorlatai
  • Kényelmesen helyezkedjen el egy fotelban. Fejét lassan fordítsa jobbra, és tartsa így néhány másodpercig. Ha nem szédül, lassan fordítsa vissza középre. Utána lassan fordítsa balra a fejét, és tartsa így pár pillanatig. Ha már nem szédül, fordítsa vissza a fejét középállásba. A fenti gyakorlatot addig végezze, míg szédülése el nem múlik. Ha elfárad vagy hányingere lenne, a gyakorlatot hagyja abba, és fél óra múlva kezdje újra.
  • Óvatosan kapaszkodva álljon fel. Nyitott szemmel kapaszkodjon a fotel támlájába, és ha már elmúlt a szédülése, akkor csukja be a szemét. Körülbelül egy percen át tartsa csukva a szemét, majd nyissa ki.
  • Nyitott szemmel testsúlyát óvatosan helyezze a jobb, majd a bal lábára. Ha ez már jól megy, meg lehet próbálni csukott szemmel is. A kapaszkodót csak akkor engedje el, ha már stabilnak érzi magát.
  • A fotelba kapaszkodva, nyitott szemmel járja körül a fotelt, először jobbra, majd balra indulva.
  • A fotel körbejárását ismételje meg jobbra fordított fejjel, jobbra indulva, majd balra indulva. Ezután ismételje meg balra fordított fejjel, jobbra is és balra is indulva. Az egyes feladatok között mindig tartson néhány pillanat szünetet, míg elmúlik a szédülése.
  • Ha mindez már jól megy, meg lehet próbálni csukott szemmel, kapaszkodva. Ha elfárad vagy hányingere van, hagyja abba és pihenjen. Ha elmúlt a hányinger, pihenjen fél órát és kezdje elölről.
  • A fotelban ülve óvatosan körözzön a fejével nyitott szemmel háromszor, jobbra indulva. Pár pillanat pihenő után ismételje meg ezt balra indulva. Ha mindez már jól sikerül, szédülés nélkül, ismételje meg mindezt csukott szemmel. A gyakorlatokat naponta többször ismételje, addig, amíg nagyobb szédülés nélkül sikerül végrehajtani.

Ha mindez már jól megy, térjen át az álló beteg gyakorlataira.

Álló, járóképes beteg gyakorlatai
  • Álljon meg egyenesen, nyitott szemmel, kapaszkodva. Fejét fordítsa óvatosan jobbra, majd vissza középre. Fejét fordítsa balra, majd óvatosan középre. Ismételje meg a fejfordítást csukott szemmel is. Ha nincs hányin­gere, ismételje meg többször is a gyakorlatsorozatot.
  • Derékból, nyakának elfordítása nélkül forduljon jobbra, majd vissza középre. Forduljon ugyanígy balra, majd vissza. Próbálja meg ugyanezt csukott szemmel is. Addig ismételje, amíg már nem szédül. Ha esetleg elfárad vagy hányingere van, hagyja abba és később kezdje újra.
  • Egyik oldalon kapaszkodva, sétáljon a fal mellett nyitott szemmel. Séta közben testsúlyát helyezze a jobb, majd a bal lábára. Forduljon meg, maradjon állva pár pillanatig, míg stabilitását visszanyeri. Ha már biztosan áll a lábán, a másik kezével kapaszkodva végezze el ugyanezt, majd próbálja meg csukott szemmel is.
  • A fenti módon végzett séta közben fordítsa fejét kapaszkodó keze irányába és nézzen a kezére. Lassan fordítsa fejét a másik irányba, és nézzen a nem kapaszkodó kezére.
  • Ha így már nem szédül, a fenti fejfordítást csukott szemmel is próbálja meg.
  • A fenti módon kapaszkodva, derékból, nyakának fordítása nélkül, nyitott szemmel forduljon a kapaszkodó keze irányába, majd vissza. Forduljon az ellenkező irányba. Ha ez szédülés nélkül jól megy, próbálja csukott szemmel is.

A fentieket mindkét kézzel, kapaszkodva, azaz mindkét irányban sétálva végezze el. Addig végezze a gyakorlatokat, amíg már nem szédül. Ha elfárad vagy hányingere van, hagyja abba, pihenjen le, és legalább fél óra pihenés után kezdje újra.

  • Kapaszkodás nélkül (esetleg háta mögött segítő személlyel) tegyen pár lépést előre nyitott szemmel. Nézzen ki magának a földön (parkettán, linóleumon stb.) egy csíkot, azt próbálja követni. Próbáljon meg keskenyebb alapon, a lehető legkisebb terpeszben járni, azaz a két lába a lehető legközelebb legyen egymáshoz.Ha ez már jól megy, megpróbálhatja csukott szemmel is, de csak akkor, ha segítő személy van a közelében.

Az összes gyakorlat közben nagyon fontos a személyes biztonságérzete és az, hogy ne féljen a gyakorlatok közben.

  • Ha mindezek már jól mennek, próbálkozzon meg egyedül közlekedni a lakásban. Ügyeljen arra, hogy a lakásban jó látási viszonyok mellett, világosban járjon. Éjjel, ha fel kell kelnie, gyújtson villanyt, ne sötétben közlekedjen. A látás sokat segít az egyensúlyozásban, a tájékozódásban. Ha mindezek már jól sikerültek, áttérhet a fennjáró betegek számára előírt gyakorlatokra.
A fennjáró beteg gyakorlatai

Ha a lakásban már nem szédül, próbáljon meg kísérettel lemenni az utcára. Először csendes, nem forgalmas helyen sétálgasson. Az utcán is próbálgassa a fejfordítást jobbra, balra, felfelé, lefelé. Ha ez már szédülés nélkül is sikerül, akkor menjen forgalmasabb helyre, először csak kísérettel és csak két-három hét múlva egyedül.

  • Ha a fentiek már szédülés nélkül sikerülnek, kísérettel próbálkozhat járművel is közlekedni (villamos, autóbusz, gépkocsi, metró). Számítson arra, hogy a mozgólépcsőn a biztonságát csak hetek múlva nyeri vissza. Amíg nem érzi úgy, hogy biztonsággal közlekedik, addig kísérővel lépjen a mozgólépcsőre, ill. le a mozgólépcsőről. Ha nincs kísérője, a fel- és lelépésnél kérjen segítséget vagy kerülje a metrózást.
  • Ha már egyáltalán nem szédül és van gépkocsija, felmerülhet Önben a gondolat, hogy mikor vezethet újra gépkocsit. Ahhoz, hogy ezt biztonsággal megtehesse, először üljön gépkocsiba a vezető melletti ülésre és menet közben - a vezetőt figyelve - imitálja a vezetést (fejfordítás, tartós oldalra tekintés, gyorsulás, lassulás érzése, előre, az útra tekintés, koncentrált figyelem stb.).

Amikorra mindezek sikerülnek - ez a szédülés kezdetétől számítva két-három hónap is lehet -, akkorra már elég jól érzi magát ahhoz, hogy kezelőorvosánál kontrollvizsgálaton jelentkezzék. Ha az előző gyakorlatok már nem váltanak ki szédülést és ha kezelőorvosa engedi, nem forgalmas helyen, jó útviszonyok mellett, világos nappal, vezetni tudó kísérővel megpróbálkozhat az autóvezetéssel. (Feltéve, ha van jogosítványa!)

Először egyenes úton, gyakorlópályán kísérletezzen, és a vezetési tanfolyamon tanult rutin feladatokat (parkolás előre, hátra, egyenesen, ferdén, kanyarodás, hátramenet stb.) gyakorolja újra. Nagyon fontos az egyensúlyérzékelés szempontjából a kanyarodás, a tartós hátrafordulás, oldalra tekintés, oldalra fordulás, elfordított fejjel oldalra tekintés.

Amennyiben ezek jól sikerülnek és nem váltanak ki szédülést, úgy megpróbálkozhat a vezetéssel. Ha ezek még szédülést váltanak ki, úgy gyakorlópályán gyakoroljon, de forgalomban még ne vezessen. Ha úgy érzi, hogy képes vezetni, először világosban vezessen, sötétben majd csak sokkal később! Sötétben sokkal nehezebb lesz!

Hosszú útra ne menjen, nyakának tartós kényszertartása provokál hatja szédüléses panaszait!

  • Amikor már mindez jól megy, próbáljon meg sportolni is. Lehetőleg olyan sportágat válasszon, amit azelőtt is űzött. Mindenképpen próbálkozzon meg az úszással, kezdetben csak sekély vízben, kísérettel. Eleinte a fejét ne tegye bele a vízbe. A vízben állva nézze kis ideig a vizet. Ha a víz mozgása nem vált ki szédülést, próbáljon meg nyakig elmerülni és függőleges testhelyzetben lebegni a vízben. Eközben is fordítsa el fejét jobbra, majd balra, a már megtanultak szerint.
    Ha nem szédül, akkor próbáljon meg hanyatt ráfeküdni a vízre és lebegni a vízen. (Csak sekély vízben próbálkozzon! Kísérő legyen Ön mellett, aki szédülés esetén segít talpra állni!) Ha mindez már sikerül szédülés nélkül, próbáljon meg úszni. Fülébe csak akkor kerüljön víz, ha ezt orvosa nem tiltotta meg (lyukas dobhártya, operált fül esetén fülét ne érje víz, csak ha kezelőorvosa ezt engedélyezi). Fejét csak akkor próbálja meg a vízbe tenni, ha a víz felett tartott fejjel már egyáltalán nem tapasztalt szédülést. Ezt is először sekély vízben, kísérővel próbálja meg.
  • Ha az úszás már jól megy és régebben is sportolt, próbáljon meg visszatérni a régebben is űzött sportágához. Kezdetben csak nagyon óvatosan, rövid ideig sportoljon, semmiképpen se törekedjen élsportolói teljesítményre. Ha a futást választja, kezdetben mindenképpen rövid távon, világosban, inkább kocogás jelleggel tegye. Akármit sportol, vigyázzon, hogy a nyaka ne ránduljon meg, ez ugyanis aktivál hatja panaszait. Ha edzője, masszőrje, gyúrója van, óvatosan masszíroztathatja a nyakát, de a hirtelen fejrántásoktól tartózkodjék. A veszélyes sportokat is kerülje (pl. gerenda, magasban végzett sportok stb.).

Amíg egyensúlyérzése nem állt teljesen helyre, addig télen, havas időben inkább csak sétálgasson a hóban. A csúszós úton ez sem könnyű feladat egy szédülős betegnek. A téli sportokat csak akkor kezdje el, ha már egyáltalán nem érzi a szédülést séta és tornagyakorlatok közben.

A téli sportok közül a korcsolyázás kifejezetten jó egyensúly érzékelést kíván. Ha ezt választja, nehéz feladatot választ, de nagyon fog örülni a sikernek! A síelés hasonlóan nehéz feladat, főleg a lesiklás. A sífutás könnyebb. A síugrást csak akkor válassza, ha már teljesen egészséges és a betegsége előtt is rutinos versenyző volt! Nehéz feladat, még egészséges egyensúlyrendszerrel bíró embereknek sem veszélytelen!

Amikor már nincs olyan élethelyzet, ami szédülést vált ki, csaknem gyógyultnak tekinthető. Ne lepődjön meg és ne keseredjen el, ha fáradtság, időváltozás, frontátvonulás, banális, egyébként szédülést nem okozó betegség újra előhozza panaszait. Ilyenkor szedje elő a tornagyakorlatokat és kezdje újra. Az egymásra épülő gyakorlatsorozatba ott kapcsolódjon be, amelyik még kiváltja a szédülését. Ami már jól megy, nem okoz szédülést, azt már nem kell gyakorolnia.

A jóindulatú helyzeti szédülés speciális gyakorlatai

Ez a betegség a kifejezett panaszok ellenére jóindulatú és hamar gyógyul. Speciális, külön erre a betegségre "kitalált" tornagyakorlattal azonban a gyógyulás hamarabb elérhető.

A betegség oka az egyensúlyszerv egyik félkörös ívjáratában az érzékelő-sejtekre lerakódott kalciumkristály-"hulladék", mely kisebb fejsérülések, vírusfertőzések vagy egyéb okok miatt keletkezik.

A szédülés jellegzetes, fejfordításra, a fej helyzetének változására lép fel. kifejezetten forgó jellegű és 15-20 másodperc alatt elmúlik (bár néha hosszabbnak tűnik az idő a szédülés ijesztő volta miatt). Ha a lefekvést-felülést vagy nyakának a szédülést kiváltó helyzetbe való elfordítását néhányszor megismétli, a szédülés csökken, majd nem lesz ismételten kiváltható. Ilyenkor a lerakódás lesodródik az érzékelő-sejtekről. Sajnos, bizonyos idő után részben visszaülepedik, így a szédülés ismételten kiváltható, illetve érezhető. Ennek ellenére a betegség leghatásosabb kezelése - néha gyógyszerek adása mellett - abból áll, hogy a tornagyakorlatokat naponta 4-5 alkalommal mindaddig csinálja, míg a szédülést már nem tudja kiváltani, azaz a lerakódást szétszórta. Ilyen módon elősegíti, hogy a kóros "hulladék" előbb-utóbb feloldódjék, felszívódjék. Szorgalmasan gyakorlatozó betegnél ez többnyire 3-4 hét alatt következik be és a beteg meggyógyu1.

Amennyiben a későbbiekben ismét szédülne, minél előbb kezdje újra a tornagyakorlatokat, akkor is, ha ez nagyon kellemetlen érzés és jelentős önfegyelemre van szüksége!

Higgyen a saját gyógyulásában, kellő akaraterejében, a gyógyszerekben és a tornagyakorlatok hasznosságában és meg fog gyógyulni!