Pneumococcus fertőzés

A tüdőgyulladás ok jelentős hányadát baktériumok okozzák. Ezek közül is a leggyakoribb az un. PNEUMOCOCCUS (ejtsd: pneumokokkusz), mely nem csak a légutak, hanem az egész szervezet súlyos betegségét okozhatják.

A pneumococcus baktérium cseppfertőzéssel terjed, és gyakran társul vírusos járványokhoz, például az influenzához. Az influenza és az influenzaszerű betegségek egyéb kórokozói ugyanis károsítják a nyálkahártyát, és így, más kórokozók átjutását is elősegítik. A beteg állapota is jelzi a másodlagos fertőzést, amely újabb lázkiugrással, hirtelen állapot rosszabbodással, egyre súlyosabb tünetekkel járhat. A tüdőgyulladás lázzal, nehézlégzéssel, gyengeséggel és köhögéssel jár. A megfelelő antibiotikum szedése legtöbbször gyógyulást eredményez. Vannak azonban olyan körülmények, amikor az antibiotikus kezelés nem hatásos.

Ez a baktérium leggyakrabban - a nyálkahártyát károsítva - középfül-gyulladáshoz, torokgyulladáshoz és tüdőgyulladáshoz vezethet. Ritkán, a légúti fertőzésnél sokkal súlyosabb kórkép alakul ki. Ennek oka, a légúti betegség tovább terjedése vagy a baktérium közvetlen véráramba jutása. A véráramban gyorsan szaporodik a pneumococcus és elárasztja az egész szervezetet, un. szepszist okozva. A szepszis gyors lefolyású betegség, magas a halálozása, mert sok szerv hirtelen károsodásával és keringési elégtelenséggel járhat.

A pneumococcus baktérium át tud jutni az agy burkán is és ott gennyes gyulladást okozhat, amit agyhártyagyulladásnak (meningitisnek) neveznek. Az agyhártyagyulladás tarkómerevséggel, magas lázzal, hányással, eszméletvesztéssel jár. A halálozás magas, a túlélőknél, a gyors és korszerű kezelés ellenére tartós károsodás maradhat vissza.

A megelőzés egyik lehetősége a védőoltás

A 2-5 évesnél idősebbek számára olyan védőoltás áll rendelkezésre, mely a baktérium 23 szerotípusa ellen véd. Leggyakrabban ezek okozzák a tüdő¬gyulladást, az agyhártyagyulladást és a szepszist. Az oltottak között felére csökkent a súlyos tüdőgyulladás- és egyharmadára a szepszis előfordulása.

Kiknek javasolt az oltás?
  • A 2-64 éves kor közötti krónikus betegeknek: így a tüdő (COPD, asztma)-, szív-, vese-, cukor-, léphiányos és májbetegeknek (beleértve az alkoholistákat)
  • A dohányosoknak életkortól függetlenül
  • A belsőfül műtéten átesetteknek és a koponyasérülteknek
  • A 65 évnél idősebbeknek egészségi állapotuktól függetlenül (különös tekintettel az intézetben élőknek)
  • Az egészséges felnőttek pneumococcus elleni oltása nem szükséges

A 2 évesnél fiatalabb gyermekek számára más típusú oltóanyag áll rendelkezésre. A 2-10 éves kor közötti, krónikus beteg gyermekek oltása egyedi elbírálást igényel.

Szükséges-e az oltás ismétlése?
  • A krónikus betegek, dohányosok 65 éves kor alatt egy oltást kapnak, amit 65 éves kor felett ismételni lehet, de a két oltás között legalább 5 év teljen el!
  • 65 éves kor felett az oltás 10 évente, de legfeljebb két alkalommal ismételhető.
  • A sérült immunitásúaknak: így a daganatos betegeknek, vagy már abból gyógyulóknak, a szervátültetetteknek, a krónikus vesebetegeknek, a sarlósejtes anémiában szenvedőknek, a léphiányosoknak az újraoltás 5 évenként ajánlott.
Adható-e más oltással egy időben?

A pneumococcus elleni oltóanyag egy időben vagy bármilyen időközzel beadható egyéb más védőoltással (pl.: influenza).

Oltási reakció

Az oltás helyén bőrpír, fájdalom és duzzanat jelentkezhet, amelyet ritkán, láz és rossz közérzet kísér.

A pneumococcus elleni védőoltás beadását bármikor kérheti orvosától. Az oltóanyagot a gyógyszertárakban, orvosi receptre lehet kiváltani.

A védőoltás kiemelten ajánlott a krónikus szív-, tüdő-, vesebetegségben szenvedőknek, cukorbetegnek, léphiányosoknak, immunkárosodottaknak (pl.: daganatos betegeknek), dohányosoknak és a 65 év felettieknek, különös tekintettel az intézeti körülmények között élőkre.